15.fejezet

 Sziasztok!

Mégiscsak meglett a fejezet. A múltheti elmaradásért bocsi, beteg voltam.

Jó olvasást. Remélem tetszeni fog.

Puszi: Laurine

Vanity szemszöge

Egy kedves férfihang szólongatására ébredtem. Lassan nyitottam ki a szemem, nem tudtam mire számítsak. Egy baldachinos ágyban feküdtem, a mellettem lévő széken pedig egy vámpír ült.

- Végre, hogy felébredtél. Már nagyon aggódtunk. – sóhajtott fel megkönnyebbülten.

- Ki vagy te? – néztem rá értetlenül. Mire ő mosolyogva a fejére ütött.

- Jaj de neveletlen vagyok. A nevem Michael Anderson, szólíts csak Mike-nak. Egy hete találtunk rád a közeli erdőben. Nem voltál eszméletednél, valószínűleg vámpírok támadtak meg. Ide hoztunk, már azóta próbállak felébreszteni.

- Többes számban beszélsz. A párod is itt van?

- Nem, dehogy. Én még magányos farkas vagyok. – mosolyodott el – A fogadott nővéremmel találtunk rád, ő lent van az étkezőben. De ha szabad megkérdeznem mi vagy te? – egy percig azon gondolkodtam, hogy el e mondhatom a kilétemet ennek a felettébb színpatikus idegennek, és végül úgy döntöttem, hogy igen.

- Vanity Chrissi Black vagyok. Félvámpír. Apám Aro Volturi, egy rövid ideig fogságban tartott, most szöktem meg. Ép vadászni készültem, amikor valami zajt hallottam, többre nem emlékszem, valószínűleg elájultam.

- Szóval te a volturihoz tartozol? – nézett rám kissé megijedve.

- Nem, csak apám akart ott tartani, ezt majd még elmesélem. Te mesélnél magadról? – mosolyogtam rá. Valami furcsa érzés szállt meg amióta felébredtem, de nem tudom mi ez.

- Persze. Tíz éve változtam át. Emberkoromból csak pár dologra emlékszem. Pitsburg-ben  születtem egy elég jómódú családban. Van egy nővérem és egy bátyám, vagyis gondolom, hogy még élnek, elég régen jártam arrafelé. Húsz éves koromban egyszer elkóboroltam otthonról, aminek az lett a vége, hogy egy vámpír megtámadott. Ha Melanie nem lép közbe meg is öl, Melanie a fogadott nővérem. Az átváltozásom után visszamentem a családomhoz, de amint anyám megtudta mi lettem a legendákból ismert összes fegyvert bevetette ellenem. A saját anyám. Melanie segített ezután is, már a nővéremként szeretem.

- Rólam beszéltek? – lépett be mosolyogva egy barna bőrű nő - Szia Melanie vagyok. – ölelt át.

- Vanity, de csak hívjatok Van-nak. – mutatkoztam be.

1 év múlva

Már egy éve Mike-kal és Mel-lel éllek. Nagyon megszerettem őket, főleg Mike-ot. Ő annyira kedves velem. Mike, mostanában szinte egyfolytában ő jár a fejemben. A tökéletes arca, a selymes kusza szőkés-barna haja. Csak a vérvörös szemei rontják az összképet, de arra nem tudom őket rávenni, hogy állati véren éljenek.

- Van! – kiáltott az emeletről Melanie – Gyere el kell készülni a bálra.

- Megyek. – szóltam neki. Ma egy estélyt rendezünk, mert ma van Mike születésnapja. Nem tudom, hogy jó e lesz az ajándék, amit adok neki.

- Vanity! – kiáltott rám Mel – Öltözz!

- De még csak öt óra.

- Nagy tévedés hét óra tíz perc, nyolcra itt vannak a vendégek.

- Mi, hogy telhetett el ilyen gyorsan az idő? – néztem rá értetlenül.

- Ha épp az öcsikémről álmodozol, észrevételem szerint elveszted az időérzéked. – mosolygott rám Melanie.

- Nem is.

- Dehogynem. Na öltözz! – amikorra felöltöztem, már az összes vendég megérkezett.

Mosolyogva próbáltam elvegyülni a tömegben, amikor is a szülinapos lépett elém.

- Táncolsz velem? – kérdezte mosolyogva, mire én egy igennel válaszoltam – Gyönyörű vagy Vanity. – suttogta a fülembe. Ezután valamit mormolt az orra alatt, amit nem hallottam tisztán, de valami olyat vettem ki belőle, hogy: Igazán bánhatja a szerencsétlen bátyám, hogy ezt nem láthassa. De ez lehetetlen.

- Mike mondtál valamit? – néztem rá felhúzott szemöldökkel.

- Csak, hogy gyönyörű vagy. – mosolygott rám, mire belőlem elszállt minden kétely, az agyamat pedig belepte a rózsaszín köd.

- Szeretlek. – mondtam ki szinte tudatlanul azt a szót, ami már az első perctől bennem érlelődött.

Mike amint felfogta szavam jelentését, az ajkaimra tapadt és csókolni kezdett.

Életem első csókja, a tökéletes férfitól. – gondoltam magamban, miután elváltak ajkaink.

Az éjszaka további részét a karjaiban táncoltam végig.